Béta Software

222. Számviteli Levelek / 2010. június 3. 4601. Számlázóprogrammal előállított számla

Kérdés: A 24/1995. PM rendelet 2010. 04. 01-jétől előírja: a számlázóprogramnak a számla adattartalmának papírra nyomtatása során biztosítania kell, hogy a számla eredeti és másolati példánya egymástól megkülönböztethető, és eredeti példányként csak egy példányban legyen nyomtatható. Az egyik vevő azt a leporellóra nyomtatott számlát, ami 3 példányban készült, és azt a feliratot tartalmazza: "Készült 3 példányban", nem fogadja be. Igaza van?

Válasz: A rövid válasz az, hogy a vevőnek igaza van! A PM rendelet előírása alaposan megváltozott. A korábbi követelmény szerint a számítógépes programnak biztosítania kellett az összes számlapéldány sorszámozását, ha az előállítás az egyes számlapéldányok egymás utáni nyomtatásával történt, továbbá annak feltüntetésétm gogy a számla összesen hány példányban készült. Ennek a követelménynek a kérdésben leírt számlanyomtatás megfelelt, de az új előírásnak már nem.

Eddig a szó szerinti idézet a szaklapból. Most nézzük mi a probléma a kérdéssel és a rá adott válasszal.
A kérdésben nem szerepel, de a "leporellóra nyomtatott számla" nyilván INDIGÓS(!) leporellóra ( azaz több példányos,
összeszerelt, előnyomás nélküli papírra ) nyomtatott számlát jelent. A válasz azt állítja, hogy a korábbi szabályozás a példánysorszámozáson túl megkövetelte annak feltüntetését, hogy a számla összesen hány példányban készült. A rövid válasz erre az, hogy a "számviteli levelek" fura urának nincs igaza. A régi szabályozás a példánysorszámozást az egymás utáni nyomtatás esetére, a számla összes példányának feltüntetését (példánysorszám helyett!) az indigós papírra készített számla esetére írta elő.
Tehát együtt a két előírás soha nem volt kötelező. Másrészt nem ez az első szaklap, ami a "leporellós számlát" eleve több példányosnak feltételezi. Létezik indigós több példányos és létezik egy példányos leporelló is.
Ezek az apró félreértések sok ezer számlaprogram felhasználó (és programíró) életét keserítik meg, főleg ha az egy nagy tekintélyű mindenható szaklapban jelenik meg.
Egy ilyen szaklaptól nagyobb precizitást várnánk el.

Nézzük a válasz utolsó mondatát, miszerint az új előírásnak ez a számla már nem felel meg. Nézzük a rendelet ide vonatkozó részét 2010.04.01 előtt és után.

24/1995. (XI. 22.) PM rendelet Számítástechnikai eszköz útján, papírra nyomtatott számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai

2010.04.01 előtti állapota:
1/F. § (1) A számlázó programnak a számla adattartalmának papírra való nyomtatása során biztosítania kell
a) az összes számlapéldány sorszámozását, ha az előállítás az egyes számlapéldányok egymás utáni
nyomtatásával történik, illetőleg
b) annak feltüntetését, hogy a számla összesen hány példányban készül, ha az előállítás több példányos, összeszerelt és előnyomás nélküli papírra történik.

2010.04.01 utáni állapota:
1/F. § (1) A számlázó programnak a számla adattartalmának papírra nyomtatása
során biztosítania kell, hogy a számla eredeti és másolati példánya egymástól megkülönböztethető és eredeti példányként csak 1 példányban legyen nyomtatható.
A szövegből kitűnik, hogy a "több példányos,összeszerelt és előnyomás nélküli papírra" azaz indigós leporellóra történő nyomtatás esete kimaradt. Ebből vagy az következik hogy nem lehet számlát indigós papírra nyomtatni, vagy az hogy az ilyen papírra nyomtatott számlára a programnak
nem kell ráírni semmit, mivel az indigós másolati példány eleve megkülönböztethető az eredetitől. Tehát a program az alkalmazott indigós papír jellegéből adódón biztosítja az eredeti és másolati példány megkülönböztetését. Ha a program ráírja, hogy összesen hány példányban készült, az egy plusz ami nem kötelező.

A számviteli levél az első értelmezést vallja, tehát indigós papírra nem lehet számlát nyomtatni .
Ha azt az általános szabályt vesszük, hogy amit nem tilos azt lehet, akkor a második értelmezést kell elfogadnunk, miszerint minden különösebb felirat nélkül nyomtathatunk számlát indigós papírra. Véleményem szerint az első meglehetősen bürokratikus értelmezés. A második értelmezés szerint, azért maradt ki a rendeletből a több példányos papír mert az indigós példány jól megkülönböztethető az eredetitől. Különben is, amit nem tilos azt szabad!

Itt van az Angyal József okleveles adószakértőnek erre a problémára adott válasza:

EU-s kívánalmak miatt enyhítés történt a számlázásnál. Az eddig gyakorlat megfelel a jogszabálynak, ha 1. példányból csak 1 db készül. Ha például 3 példányos nyomtatásnál 1,2,3. példány szerepelt a számlán, akkor az 1. az eredeti, a 2. és 3. másolat. Az új szabályozás alapján a 2. és 3. példányra elég ráírni, hogy másolat. Az új szabályozás megengedi azt is, hogy egy korábban már kinyomtatott számláról ismételten (ugyanazzal a számla (bizonylat) számmal) másolati (2.3.4...) példányt nyomtassunk. Természetesen van néhány tisztázatlan kérdés. A jogszabály módosítás kimondva, kimondatlanul az egy példányos lézernyomtatóra készült. Ha több példányos (üres, nem előnyomott) leporellóra nyomtatunk, akkor a számlára nem kell (lehet) ráírni, hogy eredeti, de a másolati példányról egyértelműen ki kell tűnni, hogy másolat. Például kék az indigó színe. Több példányos leporellónál lehet a programnak egy olyan funkciója, amikor az első példányra ráírja, hogy másolat. Ekkor valamennyi példány másolatnak minősül. A jogszabály azt írja elő, hogy az eredeti és a másolat megkülönböztethető legyen. Ez lézernyomtatónál csak úgy biztosítható, ha ráírjuk, hogy eredeti vagy másolat. Leporellós nyomtatásnál nem kell ráírni, hogy eredeti vagy másolat. Előnyomott nyomtatványon eleve rajta van a példányszám, leporellónál pedig a nyomtatási minőségből ki kell tűnnie a másolati
példánynak. Itt van az adózóna válasza erre a problémára:
Olaj a tűzre, hogy egy olvasói kérdéseket megválaszoló szaklapban kerek-perec június lején azt állították, hogy a leporellós számla nem tud eleget tenni az uj szabályozásnak. A helyzetet firtató olvasóval kizárólag azt közlik,hogy a leporellós számláját a vevő jogosan utasítja vissza, de azt, hogy mit tegyen a helyzet megoldásara, arról nem esik szó. Hivatali körökben a változtatás nyomán az új helyzetet úgy képzelik el, hogy a leporellós számlázás során a példányok számat már nem muszáj feltüntetni, de az első, eredeti oldal mindenképpen legyen megkülönböztethető a többi oldaltól. Ez vélhetőleg önmagában is megy, csak nagyon extrém esetben fordulhat elő az, hogy a leporelló olyan formájú és minőségű, hogy az eredeti és a másolati példány ne lenne
megkülönböztethető az eredetitől . (...)
Sajnos nem tudjuk, hogy az előbb említett kiadvány válaszadójának mindez miért nem jutott eszébe és miért kelti azt a látszatot, hogy a leporellón történt számlázas eleve nem felel meg a szabályozásnak. Miután a szabályozás éppen a számlát befogadót nem védi, szerencsés lenne végre elgondolkozni, hogy milyen mértékig feleljen a számláért az azt elszámoló és milyen mértekig a kibocsátó, illetve azt, hogy egyáltalán szükséges-e a jelenleg hatályos formai szabályozás?

Nyomtatható verzió

A teljes cikk elolvasható itt.